Helló!

95-ben, amikor bringázni kezdtem a belvárosban, néhányan már szinte arcról ismertük egymást. Azóta nagyot változott a világ, hiszen csak az idén megduplázódott a hétköznapi biciklisták száma. A köszöngetés azonban még mindig szokás. Esőben pedig kifejezetten gyakori. Szinte elképesztő, hogy egy kétmilliós városban van még ilyen. Ettől egy pillanatra olyan lesz, mint egy kis falu. Ha egy gyalogos köszöngetni kezdene a másiknak, bolondnak néznék, autóból meg ugye lehetetlen.